Alapigazság, hogy minél korábban fektetünk be a tanulásba, annál jobb a megtérülési ráta. Ráadásul a helyzet szofisztikált: ha nagyon kis korban beruházunk bizonyos összeget a középosztály fiataljaiba és a nagyon hátrányos helyzetűekébe, akkor az utóbbi összeg sokkal jobban megtérül. Másrészt bármiféle integráció egyre drágább az életkor előrehaladtával. Ahányan a Híd-programban részt vesznek, annyival is kevesebb roma gyermek tanul együtt a többiekkel, aminek sokan örülnek. Elképesztőek a különbségek: egy szakiskolában történt, a Híd-II csoportban, hogy a 16 éves kölyköknek az volt a feladatuk, keressék meg a mérőszalagon a 19-es számot. Nem találták meg. A szakoktató aztán elmondta, hogy felismerik a számot, le is tudják írni, de fogalmuk sincs, hol a helye a többi szám között. Sajnos sok iskolában a mai napig működik az a modell, hogy a rossz tanulókat a hátsó padba ültetik, és megígértetik velük, hogy nem zavarják az órát, cserébe megkapják a kettest. Mindenki örül: a gyerek, hogy nem piszkálják, a szülő, hogy nincs gond a gyerekkel, és a tanár is, hogy zavartalanul megtarthatja az órákat.
HVG