Harmadik hónapja követjük három magyar diák életét, akik a röghöz kötés helyett azt választották, hogy Angliába jelentkeznek egyetemre…
A leggyakoribb kritika, ami a magyar oktatást éri, az, hogy nem gyakorlatias, nem használható a tudás, amit ad, csak a száraz elméletet veri bele a diákok fejébe, nem számít, ha nem értik, nem tudják felhasználni, a lényeg, hogy vissza tudják mondani a vizsgán. Ahogy az ismert műegyetemi mondás tartja: előadás az, amikor a tanár fejéből áramlik az információ a diákok fejébe, anélkül, hogy bármelyikük is használná az eszét. Az angol egyetemek, úgy tűnik, ezen már túlléptek. Nórinak van összehasonlítási alapja, ő az ELTE alapképzése után ment Angliába:
‘Nekem az a furcsa, vagy más, hogy nincs olyan, hogy be kell magolni valamit és utána tesztes vizsgán visszaadni. Itt rengeteget kell könyvtárazni, olvasni és gondolkodni. Esszéket kell írnom, 4000-5000 szó általában egy. Rengeteget olvasni, levonni a következtetést és pontosan hivatkozni mindent és mindenkit. Az ELTE-n inkább a magolós, betanulós papírforma ment. A gyakorlati rész nekem eddig még csak kutatástervezésben jelent meg, de jövőre lesz egy modulunk amikor kutatóasszisztens lesz belőlünk, és egy igazi kutató mellett kell valóban dolgoznunk a gyakorlatban.’
Index