Nagyon nehéz jó embert találni. Az egy dolog, hogy megfőzi a kávét, leteszi az asztalra, de az, ahogy kommunikál a vendéggel, már más kérdés. Sokan vannak, akik robotként dolgoznak: felveszem, megcsinálom, leteszem. “Helló, rég láttalak, mi újság, hogy van a gyerek?” — megismerem a vendéget, tudom, hogy csak barna cukrot kér a kávéjába. Ennek így kellene mennie. Nekünk nincs is olyan napunk, hogy egyikünk sincs itt: ha nem érünk rá, akkor bezárunk. Persze lehet, nekünk kéne felnőni a feladathoz, hogy el tudjuk engedni egy kicsit, és azt mondjuk, oké benézünk majd este vagy holnap, és ha van valami, csörögjenek ránk. De én megdolgoztam azért, hogy ezt a helyet ki tudjuk nyitni. Ezért jövök be mindennap. Ezt érzik is az emberek, és tetszik nekik. Sőt, még azt is elnézik, ha négy-öt napra bezárunk és kiírjuk, hogy elmentünk bringázni. Nincs ezzel problémájuk.
HVG