Miért szeretnék pedagógus lenni? — ‘Számomra nem volt nehéz tanárrá válni. Tulajdonképpen nem is választás volt, inkább egy folyamat, a gyermekkori álom kiteljesedése felnőtt célkitűzéssé. Több pedagógus is van a családban, a tanítás a véremben van. Most, végzősként, lassan a tanítói diplomával a kezemben komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit jelent ez a hivatás. Miért teszem ezt? Először is erős bennem a belső késztetés, hogy segítsek az embereknek felfedezni erősségeiket és tehetségüket, ugyanakkor megismerni gyengeségeiket és hiányosságaikat. Azért szeretnék tanár lenni, mert változtatni akarok a gyermekek életén és az ország sorsán. A gyermekekkel végzett munkám alapja mindig a szeretet, a törődés és a gyengédség, amely a személyes kapcsolatok kiépítésén alapul. Azt gondolom, hogy ez a hivatás csak ezen az úton teljesítheti ki az életem.
Azt is megértettem, hogy óriási felelősséget és sok munkát vállalok közepes fizetésért. Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolák költségvetése várhatóan tovább szűkül, és ez hatással lesz az iskolai tanításra is. A Helsinkiben jelentkező szociális problémák, amelyek egyre inkább érintik a gyerekeket, szintén befolyással lesznek majd az osztálytermi munkára.
Kétségkívül időről időre számot kell majd vetnem, hogy vajon számomra ez a munka megéri-e mindezt. Az ismert finn pedagógus, Matti Koskenniemi a ‘pedagógiai szerelem’ kifejezést használta, ami az én pedagógusi hitvallásomnak is az alapköve. A tanítás olyan hivatás (talán bármely másiknál jobban), amelyben csak akkor lehetsz igazán sikeres, ha szívedet és egyéniségedet is beleviszed.’
HVG