Néhány hete sajtóhír jelent meg, hogy túl radikális az apasztás az Urnbana Közönytárban. Deb Lissak igazgatónőnek minden lehetősége megvolt arra, hogy a helyzetet kommentálja, felelősséget vállaljon, elnézést kérjen stb. Ehelyett az történt, hogy az apasztás leállt, a könyvtári honlapon GYIK jelent meg a témában, az igazgatónő pedig a felébredt médiának azt nyilatkozta, hogy ‘kommunikációs hiba’ illetve ‘félreértés történt’ — hangsúlyozta többször, és munkatársait hibáztatta. Mint mondta: a könyvtárosok minden 10x használt könyvet automatikusan selejteztek [ami nyugati könyvtárakban gyakran használt eljárás], de vissza fognak térni a hagyományos eljárásra.
Másik nyilatkozatában elmondta, hogy nem tudott arról(!), hogy pontosan mi is történt. Az igazgatónő bocsánatot kért a könyvtár honlapján is, hangsúlyozta, hogy az apasztást jól tájékozott, képzett, profi könyvtárosok végezték.
Az igazgatói kommunikáció tehát valóban ellentmondásos volt; a cikk fel is sorolja ezeket a pontokat. Az újságíró emellett kapcsolatot keresett a könyvtári munkatársakkal, akik közül egy közvetlenül nem illetékes segédkönyvtáros állt csak kötélnek, a többiek nem válaszoltak írásbeli megkeresésére — mint feltételezi — félelemből. A cikk további része a valóságot igyekszik felderíteni, miközben számos további ellentmondásra derít fényt a könyvtári külső és belső kommunikációban. (ref.: MG)
Smile politely