Könyvtár 2.0 — Indulás a Web 2.0-ból (2. rész)

“Lépj be a Könyvtár 2.0-ba. Ezt az új könyvtári szolgáltatási modellt vitatják online fórumokon, konferenciákon vezetői irodákban és tájékoztatópultoknál. Ha még nem vagy, illetve munkatársaid még nincsenek a Könyvtár 2.0-t tárgyalók között, jól figyelj; a Könyvtár 2.0 újjáélesztheti a könyvtárhasználókkal való kapcsolatunkat.” (Library Journal, 2006. szeptember 1. – link )
A 2.0-s elnevezés a divatos web 2.0-nak (webkettő – link ) könyvtárakra alkalmazott ‘változata’. A webkettő egyrészt szerves folytatása annak, amit a ’90-es évek közepén mint internetet (mostantól: web 1.0) ismertünk meg, ugyanakkor gyökeresen el is tér tőle. A webkettő kifejezés 1999-ben bukkant fel, 2005-től terjedt el, Tim O’Reilly-nek köszönhetően, tehát elég jól lehet kötni az ezredfordulóhoz ezt a változást.
Az első lépéseket a szociális hálókat kezelő alkalmazások — pl. WiW link MyVIP link — közeledése jelentette a tag-alapú rendszerekkel — pl. Wikipédia link blogok (tag: a felhasználók által adható címke, amellyel — igaz szubjektíven, de a lehető legnagyobb demokráciában — az adott tartalmat — kép, pl. link szöveg — itt igazából a linkekről van szó –, videó; link stb. — jelölik). Mindez a következő változatatásokat vonta magával:
– a kisebb-nagyobb, egymástól elszigetelt ‘információs szigetek’ egybeépültek, egységes szolgáltatási és keresési felületet alakítottak ki;
– a társadalmi változásoknak köszönhetően a kommunikáció és az információáramlás egyre szabadabbá, decentralizáltabbá és kontrollálatlanabbá vált;
– egyre inkább belső igénnyé vált a tartalmak kategorizálása, rendezése;
– a web üzleti értéke ismét megugrott (a ‘dot-com lufi’ kidurranása után);
– új lehetőségek nyíltak meg az internet segítségével (webalkalmazások és -szolgáltatások).
Ezek eredményeképpen jött létre az, amit ma látunk: szabványok – link blogok (freeblog – link blogter – link ), linklogok (linkgyűjtő ‘közösségek’ — book.mark.hu link , del.icio.us — link ), wikik, podcastok, RSS-csatornák stb. (e technikákat később részletezzük). Tim O’Reilly mindezt egy 4+1-es struktúrába rendezte, a 3-astól a 0. szintig, ahol a legfelső szintre a teljesen online szolgáltatások, alkalmazások kerültek, a legalsóra pedig azok, amelyeknek voltaképpen nincs szükségük hálózatra, de jól néznek ki a neten is (pl. GoogleMaps link A 0. alatti szinthez pedig az email-, instant-messaging (pl. MSN link vagy Skype link ) kliensek és a telefon tartoznak. Az ‘új’ webnek tehát lényege az egységesség (és itt hadd helyezzek nagyon erős hangsúlyt a szabványokra), a közösségiség (ez egyfajta új demokráciát teremtett), a platformfüggetlenség (operációs rendszer és – elvileg – böngészőfüggetlenség) és a dinamizmus. Mindezeken alapul tehát a könyvtár 2.0 kifejezés. Figyelemre méltó, hogy ezenkívül csak egy hasonló fogalom, a marketing 2.0 született, azonban már alakulóban van a web 3.0 is (persze még nagyon sok, ezen analógia alapján keletkezett elnevezés van — web 1.5 , amely a dot-com lufi környékén született, ill. a különböző gúnyos, kritikus elnevezések: web 4.0, web 0.5 stb.)