Goleman azt mondja, hogy amikor valakivel beszélgetsz, akkor a ‘társas agyunk’ folyamatosan monitorozza a másik felet és segít a társalgás megfelelő továbbvitelében. Agyunk ezen funkciója teszi lehetővé, hogy hatékonyabban tudjunk előre lavírozni akár egy kínosabb eszmecsere során is. Írásban lehet az az illúziónk, hogy átmennek az érzelmi jelzések, de a valóság ettől eltér.
Sőt. Az e-mail kommunikációt negatív előítéletek jellemzik. A küldő pozitívnak gondolja üzenetét, azzal a feltételezéssel, hogy az érzései is átmennek az írásos kommunikációval. A fogadó ugyanazt a levelet inkább neutrálisnak érzékeli. Amikor a közlő neutrálisnak véli sorait, a címzett esélyes, hogy negatív töltetet vél felfedezni benne. A probléma pedig az, hogy a személyes beszélgetéssel ellentétben nincs azonnali visszajelzés a másik arcán, ami mozgásteret adna a finomításra, pontosításra. …
Goleman leír pár ötletet, hogy miként előzzük meg a helyzet elmérgesedését. Például mentsd el a válaszod azonnali küldés helyett, vegyél nagy levegőt, olvasd újra a saját leveled és próbáld meg beleképzelni magad az olvasó helyébe, azonosítsd be a szöveg pozitív/negatív tónusát és ennek megfelelően módosítsd az irományod. Vagy leginkább hagyd a fenébe az egész írogatást és beszéld meg vele személyesen. Garantáltan többre fogsz jutni.
HR Blog