Paradox módon egy nyomtatott könyv is hipertextessé válhat a QR-kód révén, mely akár további információkat, akár videókat, képeket, térképeket stb. tehet hozzáférhetővé. Az első ilyen alkalmazások egyike egy Verne regény amerikai kiadása volt, amelyben a QR-kód többek között a könyvről való online beszélgetést, interaktív térképek használatát, sőt, adott helyről a további szöveg letöltését tette lehetővé (hogy az olvasást bármilyen körülmények között folytatni lehessen). Az USA, Anglia és Ausztrália könyvtáraiban már használják ezt a technikát olyan alkalmazásokkal, mint pl. audiovizuális könyvtári kalauz vagy elektronikus adatforrások elérhetővé tétele. QR-kódok megjelenhetnek az OPAC-okban is, lényelegesen megnövelve azok informatív kapacitását. Néhány olasz kezdeményezést említve az egyik római egyetemi könyvtár szolgáltatásinak ismertetésére (a nyitvatartási időktől az elérhető elektronikus forrásokig) használja, Milánó közgazdasági egyetemének könyvtára a használóképzést népszerűsíti, Pistoia városi könyvtára pedig könyvajánlásra használja a QR-kódokat. (ref.: Mohor j.)
Humanus