Miért kell a névmások, dinamikus igék, jelzős szerkezetek bemagolására szorítani a kisiskolásokat, amikor izgalmasan is el lehet sajátítani a grammatikát és szintaktikát? A hírszerzők is ezt csinálják. ‘Szeretnéd-e megtudni, hogy az óraközi szünetben kapott szerelmes levél írója komolyan gondolja-e, amit írt?’ Ugyanis nyelvi eszközök vizsgálatával meg lehet tudni: az illető feltehetően igazat mond-e, az elfogulatlannak tűnő beszámoló kinek az irányába is húz, vagy hogy a munkatárs elbeszélésében hol vannak a még fel nem dolgozott traumák. Ezeket — azaz a sorok között való olvasást — akár kisgyerekek is megtanulhatják. Ja, hogy ehhez a névmásokat, igeneveket és mellékneveket is meg kell tanulni?! — Elhanyagolható a várható nyereséghez — hangzott el egyebek mellett a Kecskeméti Főiskolán tartott Íráskészség fejlesztése konferencián. Aztán, ha jól megy, a gyerekek nekiállhatnak a felnőttek szavainak elemzéséhez is 😉
Mikulás Gábor