Maga a fogalom, a 70-es évek első felében került be a köztudatba, egy pszichoanalitikus tudós, Freudenberger révén, mint a krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. – F: okt.
Régebbi hírforrás(ok): Consultation Magazin, link