Amerika időmérlegen

Az amerikai Munkaügyi Minisztérium keretében működő Munkaügyi Statisztikai Iroda (Bureau of Labor Statistics) rendszeresen méri az amerikai társadalom időfelhasználását, s immár negyedik alkalommal kaphatunk betekintést az amerikai hétköznapokba ilyen sajátos megközelítésben. Az ATUS (American Time Use Survey) 2006-os — 2007 júniusában közzétett (ld. link ) — eredményeiben az olvasásra vonatkozó adatok a 15 éves vagy ennél idősebb civil lakosság tevékenységi köreit foglalja össze. 24 órából e körben (tehát a gyermekek és a katonák kizárásával): a legnagyobb szelet 10 óra 38 perc — a fiziológiai szükségletekhez kapcsolódik (44,35 %). Ebből 8 óra 38 perc alvásra, 1 óra 13 perc étkezésre (és italfogyasztásra) megy el;
– a szabadidős tevékenységek 5,09 órát, azaz 5 óra 6 percet (21,2 %) nyernek, szemben
– a kereső tevékenységgel, melyre csupán 3,75 óra (3 óra 45 perc) jut (15,6 %);
– tanulmányi célokra 0,49 órát (30 perc) fordítanak (2,9 %); viszont
– háztartási munkákra, bevásárlásra, szolgáltatások igénybevételére, továbbá a háztartásban (gyerekek) vagy azon kívül élők (idős rokonok) segítésére együttesen 3,34 órát, azaz 3 óra 20 percet fordítanak (13,9 %);
– a fennmaradó mintegy 0,7 órát (42 perc) civil egyesületi és vallási tevékenységre (0,3 óra = 18 perc), telefonálásra és e-mailezésre ( 0,19 óra = 11 perc) és minden egyéb, a fenti csoportokba nem illő tevékenységre (0,21 óra = 12 perc) fordítottak.
Az amerikai felnőtt társadalom (15 éves kortól) mindenekelőtt kielégíti biológiai-fiziológiai szükségleteit (bő tíz és fél óra), majd ezután — legalábbis nagyságrendben — máris szabadidős (bő 5 óra) tevékenységekre hajlamos. A kettő együtt 15 és háromnegyed órát foglal el, egyértelműen a napi időkeret nagyobbik felét (hajszál híján kétharmadát, 65,5%-ot). A kereső illetve háztartásban végzett tevékenység, továbbá a tanulás csak ezután következik (a három együtt bő hét és fél órát ér el, 32,4%, – ez szűk harmadrész). A kimutatás ezután részletesen áttekinti a kapott adatokat más megközelítésben is. Egyrészt úgy csoportosítva az adatokat, hogy konkrét tevékenységre azok mennyit fordítanak, akikre e tevékenység jellemző (hisz kamaszokra vagy idősekre kereső tevékenység nem, vagy tanulás sem mindenkire). Például a fiziológiai alapszükségletek természetesen mindenkinél jelentkeznek, de a háztartási tevékenységben a férfiak kevesebb, mint kétharmada, míg a nők több mint négyötöde részt vesz. Kereső tevékenység a felnőttek közel felére jellemző, de ezen belül a férfiaknál meghaladja az ötven százalékot, a nőknél nem éri el. A szabadidős tevékenység a legelterjedtebb a fiziológiai szükségletek kielégítése után (százból 96 felnőttre jellemző), s ezen belül nincs érdemi különbség nemek szerint. De már olyan résztevékenység, mint a tévézés, két és fél százalékkal több férfit vonz, mint nőt, a sportolás terén pedig ez az előny csaknem öt százalékra nő. Azok körében tehát, akik az adott tevékenységet végzik, ilyen számok születtek:
– a háztartásra — minden négyből három felnőttre jellemző — 2,42 óra jut, ezen belül férfiak csak 2,09, míg a nők 2,66 órát fordítanak ilyen elfoglaltságra (tehát a nők bő félórával többet);
– kereső tevékenységre átlagban 8,06 órát fordítanak, ezen belül a férfiak 8,6 órát, a nők csupán 7,40 órát; többségük, a dolgozók 84 %-a dolgozik hétköznapon, míg a hétvégi napokon 35 %; érdekes, hogy a hétköznapi munka egy részét minden ötödik kereső ember otthon — más szóval távmunkában — végzi;
– szabadidős elfoglaltságra átlag 5,28 órát, ezen belül a férfiak 5,68, a nők pedig 4,9 órát (különbség mintegy háromnegyed óra);
– tanulmányokkal átlag minden tizedik felnőtt foglalkozik, e körben pedig az átlagos időfelhasználás 5,2 óra, nők és férfiak közt csupán hajszálnyi eltéréssel; – tehát itt van emancipáció. (ref.: SP)