Kultúraközi kommunikáció

Falkné dr. Bánó Klára hasonló című könyvéből a BOSS szemez. A kultúra (szervezeti, vállalati, nemzetre jellemző) a közösség tagjai által osztott — rituálékban, szimbólumokban és tárgyakban megjelenő — alapvető előfeltevések, hiedelmek és értékek rendszere, amelyek segítségével a tagok meghatározzák magukat és környezetüket. Hofstede kutatásaira alapozva a cikk megjegyzi, hogy (statisztikailag!) az átlagnál magasabb a magyarok (és pl. a németek) szorongási szintje, ugyanis e népeknek alacsony(abb) a bizonytalanságtűrő-képessége — mondjuk az angolokhoz vagy hollandokhoz képest. A kultúra anomáliáit természetesen egy nemzeten, tájegységen, iparágon, szervezeten belül ill. azok között is lehet vizsgálni. A cikk ugyan a könyvtárosokra nem tér ki, de felhívja a figyelmet a magyar egészségügyben uralkodó hierarchikus szemléletmódra, ami pl. a környezeténél magasabb szintű rangkórság is fémjelez. A kis hatalmi távolság tartása (tegeződő forma az IKEA kommunikációja) idehaza felháborodást váltott ki, főként a 40-60 éves korosztályban. Feltehetően tanulságos eredményt mutatna a könyvtárosok kulturális vizsgálata, akár belső, akár külső, összehasonlító vizsgálat eredménye is. Hofstede vizsgálatában szereplő ellentétpárok:
– bizonytalanságtűrő — bizonytalanságkerülő
– férfias — nőies
– kis hatalmi távolság — nagy hatalmi távolság
– individualista — kollektivista.