A szlogen — Beszéljünk egymással, tanuljunk egymástól! — sokkal jobb volt most, mint a ‘Nekünk bejössz, ha a könyvtárba bejössz’ szülemény. Verbálisan sikerült eltávolodni a könyvtárfókusztól. Örüljön e szemléletváltásnak az ember, feledve, hogy 15 éve kellett volna már itt tartani. A szlogennek megfelelő gyakorlat azonban még várat magára: minden évben lefényképezem a helyi könyvtár előtti üres térre irányított két nagy hangszórót (bömböl a megafon, a rádió…) — vegyes érzelmekkel. (Mondjuk, akár tiszteletet is ébreszthet e következetes dilettantizmus…) Egy az eseményről szóló cikkben pedig azt olvasom: az egyik cél, hogy a használók ismerjék meg a könyvtár kínálatát. Nos az eb feltehetően itt van elhantolva! Ugyanis a könyvtárnak kellene előbb megismerni a használók kívánalmait. Már ha a sokéves minőségbiztosítási-pénzcsatornázási izének van veleje (tudniillik a használó határozza meg a minőséget). Talán 15 év múlva ez is megváltozik, hacsak nem csökken a reakcióidő 🙂
De nézzük a nem reprezentatív felmérést: Mennyiben tartja eredményesnek könyvtára számára az Összefogás hetét? Válaszok:
15 nagyon eredményes
12 inkább eredményes
5 kevéssé eredményes
11 egyáltalán nem hozza vissza a befektetett energiát
1 árt, mert nem tudunk elég megnyerőek lenni.
A válaszadók 2/3-a tehát úgy látja: van eredménye a rendezvényeknek, de közel ugyanennyiem enyhébb vagy komolyabb kételyeiket is megfogalmazzák. (MG)
KIT Hírlevél (folytatás)