Mégiscsak kellene ‘bugyivásár’ a könyvtárba?

Amikor kb. 20-25 éve a Katalisten felmerült, hogy a szigorúan vett könyvtári tevékenységen kívül más, szokatlanabb rendezvények is megjelenhetnének a könyvtárban, elhangzott a riadt “nehogy már bugyivásár legyen a könyvtárban” gondolat is. Lehet, hogy szó szerint ez ma sem lenne feltétlenül szerencsés, hanem ma inkább az a kérdés, hogy milyen társadalmi üzenetet támogathatna egy könyvtári rendezvény?
Ha végigfutunk az SDG-k (sustainable development goals – fenntartható fejlődési célok) során (ld.: link ), akkor láthatóvá válik, hogy számos szempont indokolja ezt a megközelítést. (A KIT-ben többször számoltunk már be német könyvtárak ruhakölcsönzéséről (link vagy link ) – zöld megfontolásból. De lehetnek további pszichológiai szempontok, arculati kapcsolódások, fenntarthatósági üzenetek, hagyományőrzési lehetőségek is… (MG)

A fast fashionhöz képest is elképesztő mennyiségű ruhát ontanak magukból a Temu vagy a Shein kereskedői, a fogyasztókat pedig az olcsóság miatt továbbra sem érdekli a környezet terhelése – mondja Csalár Bence divatszakértő.
– Az öltözködéssel kapcsolatban az emberek jó része az egójából indul ki, vagy legalábbis a saját, önmagával szembeni kétségeiből – a fenntartható divatról folyó diskurzusban ezért is volna érdemes megvizsgálni a fogyasztók motivációját. Hogy ki miért vesz meg valamit, összefügghet például az impulzusvásárlással, vagy mentális, önismereti kérdésekkel is. Amíg ezekkel nem vagyunk tisztában, addig jóval kitettebbek vagyunk azoknak a pszichológiai hatásoknak is, amelyek például egy fast fashion márkaboltba belépve érnek minket, és amelyek a folyamatos identitáskeresést, így a folyamatos vásárlás igényét erősítik. Kellő önismeret nélkül nem tudunk azonban koncentráltan foglalkozni egy tágabb spektrummal, így a globális divatipar problémáival vagy a környezetszennyezéssel sem.
– Magam is tapasztalom, hogy valahányszor a fenntartható divatról tartok előadást, mindenki akkor kapja fel a fejét és kezd el bekapcsolódni, amikor a személyes történetek felszínre hívásáról van szó – akár úgy, hogy újabb és újabb ruhák megvásárlása helyett elmész a nagymamádhoz megnézni, van-e nála például télikabát vagy ékszer, amit még fiatalkorában hordott. Itt nyilván tényező a generációs kérdés is: míg az Y-generációnál még cikinek számított használt ruhát hordani, a Z-generáció már egyfajta egyediséget lát benne.