Először egyetemi hallgatók körében vették észre, hogy tartózkodnak a könyvtárba járástól. Mikor az okát kezdték kutatni, rájöttek, hogy annak oka a félelem az ismeretlentől. Egyfajta lelki gátlás. Mindez a gyakorlatban az olvasó és az információ közti korlátot, akadályt jelenti. Ennek oka az az érzés, hogy az olvasó/hallgató információkeresési jártassága nem kielégítő, és ezt szégyellni kell.
Félelem a könyvtáraktól és a könyvtárosoktól; attól, hogy tudatlannak tűnik a kezdő olvasó. Az az érzés is gyakori, hogy ‘Másoknak nincs könyvtári szorongása, csak nekem van’ és ezt titkolni kell. Mindennek irodalma is van: Bostick, S.L. 1992. disszertáció és mérőeszköz: Könyvtári szorongás skála. … Hangzott el a kaposvári vándorgyűlésen, Somorjai Noémi Hogyan mozdíthatjuk elő könyvtári módszerekkel az olvasók küszöbfélelmének leküzdését? c. előadásán.
Ha a fentieket továbbgondoljuk, világossá válhat a könyvtárak szóbeli elismerése és a tényleges használat – azaz gyakorlati elismertsége közötti különbség. Jelenjen meg az akár a fenntartó, akár a használók részéről. A magyarázat: a kompenzáció. Ha fontosnak ismerem el a könyvtárat (szóban!), akkor elterelem a figyelmet saját takargatni való kulturális-információs hiányosságaimról. Így magyarázhatóvá válik a fenntartó könyvtáráról mondott elismerő nyilatkozata és a finanszírozottsága közötti különbség. Ami viszont ténylegesen fontos – azaz: evidencia -, azt nincs értelme verbálisan külön is megtámogatni. (MG)
Somorjai Noémi ; KIT-összeállítás