Talán emlékeznek a New York Times egy évvel ezelőtti cikkére, Stephanie Rosalia iskolai könyvtárosról (Hogyan legyünk sztárkönyvtárosok? — a teljesítményt követheti az elismerés link Példájával illusztrálta, hogy a gyerekeknek hogyan érdemes az információkeresés legújabb eszközei segítségével izgalmas módon tanítani. A cikk nagy visszhangot keltett az USA-ban is, akár nálunk. Egy holland felmérés szerint sok diák a keresőbe tényleges kérdést ír be, nem képes értékelni a kapott válasz hitelességét. Az elit iskolákban a diákok tanulják az értő médiahasználatot a könyvtárosoktól, sok más helyen ugyanakkor pedig elbocsátják a könyvtárost. Így tehát növekszik a szakadék a diákok között. Azok között, akik hozzáférnek ‘megfelelő minőségű’ könyvtároshoz, és akik nem. Az előbbiek számára nem okoz gondot videómellékletet fűzni iskolai felvételijükhöz, a többiek a múltba ragadva szimplán Google-t használják. Mielőtt a döntéshozók mérlegelni kezdenék az iskolai könyvtárosok elbocsátását, jó, ha átgondolják: a 21. vagy a 19. század információs szintjén kívánják-e látni gyerekeiket? Tudják-e a közösségi alkalmazásokat használni, wikit készíteni, s ha a keresőmotor 105 millió találatot ad ki, meglelik-e benne a megfelelő öt választ? Miközben egyre összetettebbé válik az információs tájkép, érdemes-e éppen a képzett idegenvezetőtől megszabadulni? (ref.: MG)
Forbes