A könyvtár egyik alapvető, szociális funkciója a közösségépítés. Ha a társadalomban rosszabbodik a helyzet, akkor az felveti a könyvtárat mint lehetőséget, esetleg a felelősséget.
Közösségépítésre számtalan lehetőség adott a könyvtárban:
– Vegyes közösséget vonzó rendezvények
– Eddig meg nem szólított, könyvtárban jellemzően elő nem forduló közösségek invitálása
– A rászorulók megszólítása, akikkel a társadalom keveset foglalkozik
– Szokatlan témájú rendezvények, pl. link vagy tánc: link
– Népszerű rendezvények pl.: link
– A lehetséges használó megszólítása szokatlan helyeken (vö.: autóbusz link , beépített könyvtáros, utcakönyvtáros link ) stb.
Mindezek sok könyvtárost rettegéssel töltenek el, hiszen szokatlanok, mert a szakmai tevékenység más, akár elsőre idegen szempontú megközelítést kívánnak. Ezért e tevékenységek szószólói is pillanatokon belül akár a szakma szélén találhatják magukat, akkor is, ha e kísérletezés és a jó gyakorlatok megosztása a folyamatos használatcsökkenés mellett a könyvtárak fennmaradásának eszköze lehet.
Ja, és alapvető: ne a mi elképzeléseink, eddigi gyakorlatunk legyen a kiindulópont, hanem a használók stratégiai igényei. Pl. az el nem magányosodás. (MG)
A Harvard Egyetem kutatói szerint ha nem teszünk sürgősen valamit az elmagányosodás ellen, annak súlyos egészségügyi következményei lesznek.
25 százalékkal nagyobb a stroke kialakulásának kockázata azoknál, akik már a vizsgálat elején magányosak voltak. Azoknál pedig, akik mindkét státusznál magányosak voltak, 56 százalékkal volt magasabb a stroke kialakulásának kockázata az “alacsony” csoport tagjaihoz képest.
HVG