Korábban szóltunk már az ‘Olvasási stratégiák tanítása, tanulása és az olvasásra vonatkozó meggyőződés’ könyvről. A szerző Steklács János múlt heti könyvismertető előadásában elmondta: az
‘így kell tanítani’ — kudarcba fulladt. Sokkal jobb, ha azt tudjuk: mit érdemes tudni.
A legjobb olvasási teljesítményeket elérő országok legjobb gyakorlatai:
– nincs különbség az iskolai gyakorlat és a kutatás eredményei között
– fejlesztő programok
– a 4. osztály vége után is tart
– az olvasás össztantárgyi feladat
– hosszú előkészítő szakasz
– kritériumképességek összevonása
Összefoglalva: ahol olvasási stratégiákkal, és metakognícióval foglalkoznak (az olvasás nem önmagában, hanem hosszú távú célok eszközeként tekintik, és az olvasó személy részese saját fejlődése irányításának), ott jobbak az eredmények. Néhány hazai tapasztalat:
– A szövegértés tanítása helyett az osztálytermekben szövegértés-ellenőrzést végzünk.
– A szépirodalom erőltetésével a tapasztalatok szerint nagy károkat okozunk; nem szabad, hogy az olvasással (csak) a szépirodalom jusson eszünkbe.
– A matematika tanár (pl.) a matematikát húzza alá, nem a tanítást — ellentétben a sikeres oktatással rendelkező országokkal. pedig az értéklánc: szóolvasás > szövegértés > problémareprezentáció > számolás.
Mindenekelőtt a pedagógus minőségi munkája az olvasás esetében is kritikus sikertényező. (MG)
KIT Hírlevél