Urbán Róbert, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszékének vezetője: – A korai elképzelésekhez képest a dolog bonyolultabb; nem tudjuk megmondani, hogy mitől lesz valaki homoszexuális – valószínűleg elég sok tényező játszik ebben szerepet. Arról viszont sokat tudunk, hogy mi az, amitől biztosan nem lehet valaki homoszexuális; például nem ilyen típusú ingerektől vagy információktól. Az lehetséges, hogy valaki felismeri, hogy a benne lévő érzések igazából ezt takarják, és utána könnyebben feldolgozza. Vagy az ellenkezője: amikor az illető rájön, hogy a benne lévő érzések kapcsán nem erről van szó. De amíg ez sötétben van tartva, nem szabad róla beszélni, az mindig extra bizonytalanságot, szorongást, szenvedést szül. Van egy olyan jelenség is, hogy a leszbikusok, melegek, transzneműek szívesebben élnek nagyvárosokban, mert nagyobb biztonságban érzik magukat, kevésbé érzik a stigmatizációt, ki tudnak alakulni a támogató körök. Ezért a nagyvárosban élő ember óhatatlanul találkozik a jelenséggel. A kisvárosokban, falvakban élők viszont kevésbé találkoznak velük, így nekik nehezebb ezt megérteni, elfogadni. A kisgyerekeket egyébként jellemzően nem igazán érdekli mélységében ez a kérdés, de ha nagy hűhó van körülötte, nehezen beszél róla a tanító néni, vagy akár váratlanul elhallgat, az már pont érdekessé teszi.
Szabad Európa