Vége a katalogizálásnak? — Egyelőre még nem

A katalogizálóknak manapság ijesztő kihívásokkal kell szembenézniük: a katalogizálandó dokumentumok/objektumok megnövekedett mennyiségével, az információforrások új fajtáival, a más típusú információközvetítők megjelenésével létrejövő versenyhelyzettel, a magas katalogizálási költség megtérülésének kérdésével, pénzügyi megszorításokkal, a hozzáértő szakemberek számának csökkenésével. Szükség van-e egyáltalán katalogizálásra? — A válasz harsány igen. Hiszen a nyomtatott formában kiadott művek száma még mindig nő, a tömeges digitalizálás során a Google és Microsoft is erőteljesen támaszkodik a meglevő könyvtári katalógusokra, a legtöbb online áruház maga is rendelkezik katalógussal, tekintélyes internetes adatbázisok, mint például az IMDb (Internet Movie Database) komoly bibliográfiai háttértámogatással működnek, és egyre több internetes eszköz segíti a használók saját katalogizálási tevékenységét is. Minden okunk megvan tehát az optimizmusra, bizony szükség van a katalogizálásra. Méghozzá a szakszerű munkára. Mert szép dolog a keresőmotorok által biztosított kulcsszavas keresés, meg az előfordulások helye és gyakorisága szerinti rangsorolás, de vajon nyújtanak-e olyan előnyöket, amit egy jó katalógus kapásból tud: például egyetlen – akár különböző névalakokban előforduló – szerző összes művének megtalálhatósága? A második húsbavágó kérdés, hogy a megváltozott feltételek között hogyan maradhatunk versenyben, és hogyan felelhetünk meg legjobban a használók igényeinek? – F: Vajon mit hoz a holnap? Vége a katalogizálásnak? / ref. Fazokas E.