Egy, az 1960-as években végzett felmérés (Stone) szerint a könyvtárosok a szakmai továbbképzés formái közül a kötetleneket részesítették előnyben: legtöbbjük a szakirodalom olvasását, szakmai találkozókon való részvételt, az egyesületi munkát és más könyvtárak meglátogatását jelölte meg, mint leginkább kedvelt továbbképzési módot. Az 1980-as évek közepén egy hasonló vizsgálatban (Parson) a legtöbben (a szakirodalom olvasása mellett) a szakmai találkozókon, konferenciákon való részvételt nevezték meg, mint amelyeket leginkább előnyben részesítettek az előző két évben. A leghatékonyabbnak pedig az általában egy újabb szakmai fokozat eléréséhez szükséges kutatást, gyakornoki munkát és szakmai publikálást találták. Egy tanulmány, amely a szakkönyvtárosok továbbképzési szokásait vizsgálta az 1990-es években, rámutatott, hogy a továbbképzés leggyakoribb formái a profitorientált cégek és csoportok által nyújtott workshopok, ezután a szakmai szervezetek által szervezett workshopok, a saját intézményük által szervezett továbbképzések, valamint a felsőoktatási intézmények által tartott képzések voltak.
A kezdő tájékoztató könyvtárosokkal szembeni legfontosabb követelmény: referenszinterjú-technikák, informatikai ismeretek. A szükséges még: a referenszforrások, a könyvtár küldetése és működése, illetve bizonyos tanári képességek.
A tájékoztató legfontosabb tudása: interjú-tecnikák, elektronikus információszerzés
Régebbi hírforrás(ok): Austar–Chan: Reference librarians and keeping up-to-date. In: Reference and User Services Quarterly, 2004/1. Referálva: TMT 2006/6-7., ref.: Kovácsné K. Á.