Folytatva a múlt heti link gondolatot:
– Lehet, hogy a közkönyvtárak illetve a tudományos könyvtárak keresőivel szemben más-más a felhasználói igény, ám az IKR-fejlesztők nem tettek különbséget. Ma a közkönyvtárak felhasználói a Netflixhez hasonlítják a katalógust. Még akkor is, ha a Netflix keresője nem igazán jó.
Elvárják, hogy
– ajánlókat kapjanak,
– színes és érdekes legyen a kereső.
Ezeknek igyekeznek megfelelni a Discovery-k: megjelenítik a könyvek borítóit és a fülszövegeket, de egyéb médiatartalmakat is kapcsolhatnak a rekordokhoz, pl. fszekonline link .
Ha ezek nem elérhetők, akkor a fiatalok azt hiszik, valami probléma lépett fel.
A keresőben olvasói elkötelezettséget növelő közösségi médiafunkciókat is implementálhatunk:
– az olvasók értékelhetik a műveket,
– jelezhetik, hogy az a mű nekik is meg van.
Az ajánlók lehetnek:
– automatikusan generáltak: pl. a legnépszerűbb könyveink.
– intellektuális munkával előállítottak: pl. mit olvassunk a gyereknek, ha meghalt a nagyi.
A kiegészítő tartalmak szolgáltatásához megjelentek B2B (szolgáltatók közötti megoldást kínáló) szolgáltatók is, akik átveszik ezt a feladatot, a könyvtáraknak pedig fizetniük kell érte. Vannak ingyenes szolgáltatók is, melyek kevésbé megbízható tartalommal bírnak: ilyen a Librarything link .
A Discovery-rendszerek nem az IKR adatbáziskeresőjére támaszkodnak, hanem saját indexeket építenek, így gyorsabb keresést tesznek lehetővé. Ezek a saját indexek adnak lehetőséget a facetták készítésére is. Szabadforrású kereső a SolR és az ElasticSearch is, mindkettő az Apache Lucene indexelő rendszerre támaszkodik. A szintén szabadforrású discovery a VUFind, ami SolR keresőt használ; ilyen volt az OSZK kísérleti OPAC-ja.
A Discovery-rendszerek azonban nemcsak előnyöket hoztak a könyvtáraknak, hanem hátrányokat is. Hogy milyen hátrányokat, és mit tehetünk ellenük, arról beszélek majd a Networkshopon tartott előadásomban.
Balázs László Róbert