A hazai könyvtári szoftverfejlesztők évek óta jelzik, hogy elenyésző az ügyféloldali igény. Azaz: a fejlesztésekkel leginkább a szolgáltatók állnak elő, s azokat próbálják szó szerint és átvitt értelemben is eladni a könyvtárosoknak. Bármit is nyilatkoznak tehát a könyvtárak az innovációról, e felállás komoly jelzés az innovációs készség szintjéről. Persze, nem biztos, hogy más szakmákban jobb a helyzet. Nézzünk egy kiragadott példát a szolgáltatói oldalról. (MG)
“Ha megkérdezünk egy gazdát, hogy fizetne-e informatikai ökoszisztéma fejlesztéséért, azonnal nemet mond. Ha azt kérdezzük: szeretne-e okos trágyakezelő rendszert, akkor már megkérdezi, hogy mi az, és miután elmondtuk, hogy ezzel a trágyakezelés bármelyik fázisának zavaráról azonnal értesítést kaphat, vagy adott esetben a rendszer automatikusan be is avatkozhat, akkor jó eséllyel vevő lesz az ötletre” – mutatott rá a fejlesztők és gazdálkodók közötti tolmácsolás szükségességére Kövesdi József, a Senit Kft. ügyvezetője. Ő a cég Okosfarm agrárinnovációs divíziójában több mint tíz éve foglalkozik a digitalizációs lehetőségekkel. Tapasztalatai szerint sok esetben a tudáshiány miatt nincs kereslet az innovációra, ami valójában nem is opció, hanem a túlélés egyetlen útja a termelők számára. (HVG)
(E híranyag további összefüggései a ‘Mit ér az a könyvtár, amelyben én nem vagyok benne?!’ c. előadásban hallhatók. Ha érdekel, írd meg: kit@gmconsulting.hu.)
HVG (9. sz.) / térítéses tartalom