Világszenzációnak számító Gutenberg-töredék került elő a nemzeti könyvtár mélyéről, miközben Nagyváradra egy több évszázados ereklye tért vissza az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) restaurátorainak köszönhetően.
Rózsa Dávid főigazgatóval a szisztematikus kutatómunkáról, a könyvtárbuszok nemzetstratégiai szerepéről és az olvasás mentális egészségre gyakorolt hatásáról beszélgettünk. A szakember szerint bár a digitális zaj egyre erősebb, a könyvtár továbbra is a minőségi idő és a hiteles információ egyik utolsó bástyája.
– Világszenzációnak számító eredmény, hogy az OSZK-ban rábukkantak az európai könyvnyomtatás egyik legkorábbi emléke, a 36 soros Gutenberg-biblia egy töredékére. Mekkora visszhangra számítanak?
– Ez most még viszonylag friss hír, de biztosan meglesz a nemzetközi súlya. Minden ilyen felfedezés izgalmas, és bár néhány évente előkerülhetnek hasonlók – hiszen a kora újkorban gyakran kötötték a könyveket kódex- vagy ősnyomtatvány-töredékbe -, ez a mostani különleges eset. Egy 1566-os, nem túl vaskos kötet borítójaként funkcionált ez a töredék. Különlegessége, hogy pergamenre nyomták, és a 42 soros Bibliánál is ritkább, 36 soros változatból származik.
Magyar Nemzet