Egy férfi könyvet olvas a buszmegállóban. Hajléktalan, de a nincstelenség nem zárja ki a kultúrát. Gábor kidobott könyveket gyűjt. Jókai Mórt és Edgar Wallace-t olvas az utcán, miközben a nélkülözés nyomai visszaköszönnek az arcán. Története azt mutatja, hogy az emberi méltóság nehéz körülmények között is megőrizhető.
Futás közben messziről kiszúrom a férfit a buszmegállóban. Keresztbe vetett lábbal ül, a feje előrebillen, a háta meggörbül. Könyvet tart az ölében – olvas. Kedd délelőtt van. A jóleső napsütésnek a január eleji nagy havazás utolsó jégdarabjai is megadják magukat.
Ahogy közeledek a férfihoz, egyre csak figyelem, még magam sem értem, hogy miért. Lépésről lépésre tűnnek fel a részletek. A szakadás a dzsekije vállán, a piros-fekete munkáskesztyű a jobb kezén, a balon semmi. Ahogy elfutok előtte, megcsapja orromat a megült szag – az utcai lét jellemző velejárója.
Budapesten sokfelé és sokféle hajléktalant látni. A buszmegállóban ülő férfi egyszerre nyújt tipikus és szokatlan látványt. A lába mellett heverő hátizsákjából kikandikál az olcsó bor, és már nincs tele a kétliteres PET-palack. Közben mégis méltóságteljes, ahogy beleveszik a könyv lapjaiba.
Magyar Nemzet