A “könyvtár több, mint könyvek tára” sablonos szöveg után jöhet a kérdés: OK, akkor mi még? Oslo Björvika Könyvtárában link több művészeti projekt ösztönöz a megszokott gondolkodási sémákból való kilépésre, szokatlan képzettérsításokra. Ha az ember belép, kapásból feltűnik például a Brainstorm (Ötletroham) műalkotás (Lars Ö. Ramberg neves norvég képzőművész alkotása), mely egy több száz méter hosszú, belső térbe applikált neoncső. (Hogy “neontsunk” mindent olvasóink elé e hírben, itt nem szólunk a Jövőprojektről, ld.: link ). A fotókat ld.: link .
A “@makingapencil” című ceruzának kinéző tárgyhoz Thomas Iversen művész kézzel gyűjtötte össze az anyagokat, dolgozta fel őket, hogy ceruzává alakítsa őket. A távolabbi norvég lelőhelyről hozott grafit kivételével mindent megtalált hozzá Oslo térségében. A másfél éves folyamat eredménye egyetlen ceruza. Elgondolkodtató mennyiségű idő és energia egy olyan mindennapi tárgy létrehozása, amely általában tömeggyártott, könnyen beszerezhető és olcsó. Ez alkotás aláássa az emberi élet hatékonyságának és optimalizálásának dicsőítését a kapitalizmusban.
Textilekből és kerámiából készült “hús” lóg kampókon, láncokon és köteleken. “A hús mindenre emlékszik, amit el akarok felejteni” című művön szakadt és megfoltozott textíliák lógnak húskampókon. Sofie Alm Nordsveen művész a textíliák segítségével tűnődik arról, hogyan tárolódnak az emlékek és a traumák a testünkben. A “Már semmi sem tartozik hozzám” kézzel készített kerámiákból áll, amelyek különböző testrészekre emlékeztetnek. Nordsveen itt azt a kérdést teszi fel, hogyan tekintünk a testre az én (self) viszonylatában. Mi történik, ha a tested már nem a tiéd?
Ezek mellett még több műalkotás található itt-ott a könyvtárban, így kidekorált oszlop a makerspace-ban (itt írtunk róla: link ), nagyméretű ülő bábu, fellógatott, függönyszerű installáció. (MG)
KIT-összeállítás