Örvendetes, hogy a kulturális politikában most legalább asztalra került néhány anyag és koncepció. A 2010 óta eltelt időszakban elszoktunk attól, hogy jövőképekről beszéljünk, hogy különféle elképzeléseket meg lehessen vitatni. És közben szép lassan elsorvadt az a fajta politikai képzelet is, amellyel elgondolható lett volna egy másfajta politikai valóság.
Most leginkább az egyes kulturális területek saját elképzeléseire volna szükség, állításokra saját magukról, olyan koncepciókra, amelyek nyomán bármi fel- vagy újjáépíthető. Ha esetleg hevernek még elgondolások az asztalfiókokban, talán elő kellene venni ezeket, és megbeszélni, érvényesek-e még. Villámgyorsan meg kellene teremteni a vita és a kritikai tereit, ha van egyáltalán még közös nyelvünk és közös platformunk ehhez.
Két dolog biztos:
– Hosszú idő óta most adódott először olyan helyzet, hogy a parlamenti választások végeredménye már nem tudható előre, azaz nem eleve lefutott a verseny.
– Másrészt az is látszik, hogy ha társadalmi alrendszerek újjáépítésén gondolkodunk, nem találunk olyan kiinduló állapotot, amelyhez vissza lehetne térni. Nem mondhatjuk, hogy semmi gond, ugorjunk vissza 2010 elé és folytassuk onnan. Muszáj lesz tehát valamit kitalálni.
Előző rész: link .
Qubit