Folytatva a Szász Máté biológussal készült beszélgetés szemlézését… – Agyunkban az ún. salience hálózat az aktuális szükségletet felismerve vált kétféle agyi figyelmi neurális állapot között. Ezek:
– A DMN (nyugalmi- vagy alap hálózat) és a
– TPN (akkor aktiválódik, amikor elkezdünk egy olyan feladatban részt venni, amely kognitív összpontosítást és rövid távú memóriát igényel).
A salience hálózat nem működik depresszióban vagy ADHD esetén (ilyen helyzetben az érintett feladatmegoldás esetén is a DMN-t használja).
A többféle (agyi) munkavégzés közötti átváltás miatti töredezetté váló információ feldolgozása 40%-os agyi többletráfordítást jelent. Ezért szerencsétlen a multitasking. Az agyunk ugyan hozzászokik a gyors váltogatáshoz, de amikor kicsit bonyolultabb feladatot kapunk (pl. hosszabb emailt), akkor szinte képtelenek vagyunk foglalkozni vele.
Függőség alakul ki a TPN-ben a gyors feladatmegoldásokért (pl. sms megválaszolása) kapott dopaminadagok által. Az információfüggőség hasonlít a drogfüggőséghez, elvonási tünetekkel jár. A stressz viszont magas kortizolkiáramlással, ami immunrendszeri károsodást okoz, hormonrendszeri zavarokat okoz, hozzájárul a depresszió, szorongás, ADHD, alvászavar kialakulásához. A dopamincsomagok azt hangsúlyozzák, hogy nagyon fontos információ alapján nagyon fontos döntést kell meghoznunk. Minden fontosnak álcázza magát. Ám ezek hatására megszűnik az idő és a fontos szó jelentése. Ezért, a folyamatos ingerek miatt nem fogunk tudni ellazulni, jól aludni. Az alvás hatékonysága nagyban csökken. Ennek következményei az anyagcsere-betegségek, a pszichés betegségek, a depresszió, a fókuszálási problémák, fejfájás, elhízás. A várakozásra való képtelenség következménye az ingerültség. A személyes – multiszenzoros – beszélgetések száma csökken.
Előző rész: Semmittevés a könyvtárban?! – Létfontosságú! link
HVG