Múlt heti lapszámunkban szó esett link a traumatudatos könyvtárosságról. Ebben elsődleges szempont a kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok megelőzése (Adverse Childhood Experiences). Nézzük a Betegségkezelési és Megelőzési Központ (Center for Disease Control and Prevention) javaslatait a témában. (Somorjai Noémi)
Mit tehet a szülő, gondviselő, vagy akár a gyermek- és iskolai könyvtáros?
– Beszéljen a gyermekkel a hangulatáról, közérzetéről, lelki egészségéről, és nyújtson érzelmi támogatást a kihívásokhoz.
– Tanítsa a gyermeket felismerni és kezelni az érzéseit, – megnevezni, megfékezni, elterelni, kimondani, tudatosítani.
– A szülők gyakran zaklatottak lesznek, és negatívan reagálnak a serdülő közlésére. Ehelyett ajánlott előbb szünetet tartani. Vegyen mély levegőt, vagy tartson szünetet beszélgetés közben, mielőtt válaszol.
– Vegyük észre, ha a gyermek zaklatott, dühös, visszahúzódó, romlott az iskolai teljesítménye, változtak az alvási vagy étkezési szokásai. Ha szükséges, kérje szakember segítségét.
– Keressük az alkalmat, hogy megdicsérhessük a gyermekeket, mivel az érzelmi fejlődésben és az önértékelés erősítésében ez elengedhetetlen.
– Keressen szülői készségfejlesztő tréningeket, hogy szorosabb kapcsolatot alakíthasson ki a gyermekével.
A gyermeknevelés kihívás elé állíthat bárkit: teljesen indokolt, ha segítséget kérsz szakembertől, nevelési tanácsadódtól, családtagjaidtól, barátaidtól, védőnőtől. Beszéld meg a problémát a gyermekorvossal is. Nézz utána, hogy elérhetők-e szülőtámogató programok környezetedben. (ref.: SN)
Center for Disease Control and Prevention