Fenyő D. György, Páll Csilla és Kovács Kálmán irodalomtanárok
egyetértenek abban, hogy a gyorsuló, digitalizált világban óriási probléma a diákok figyelmének és koncentrálóképességének gyengülése, miközben sokkal több és másfajta ismerettel rendelkeznek a világról, mint a hetvenes-nyolcvanas évek diákjai. “Sokkal rövidebb szövegekre tudnak figyelni, kevesebb művet tudnak elolvasni, az okostelefonok megjelenésével pedig még tovább romlott a diákok monotonitástűrése, figyelmének a mélysége, a hossza és az olvasás alapossága” – mondta Fenyő D.
Kovács szerint “ez teljesen általános jelenség, és az irodalomtanár számára ez konkrétan azt jelenti, hogy az irodalom három műneméből az epikát és a drámát lassan el kellene engedni. Nem azt mondtam, hogy egyetértek ezzel, csak kezdem belátni, hogy egyszerűen reménytelen eposzokat vagy klasszikus regényeket olvastatni a gyerekekkel. Az egyszerűen a tantárggyal való szakításhoz vezet a gyerek részéről, és rettenetes teherré válik a számára. A realista regények közül egyet se olvasnak el, de a 11. osztályos diákjaim abba is belefeszültek, hogy végig kellett olvasniuk Az ember tragédiáját, egy 150 oldalas, XIX. századi nyelvezetű, verses formájú drámát. Szóval amit igazán élményszerűen, közösen tudunk csinálni, az a líra. Egyszerűen azért, mert a terjedelem ott teszi lehetővé azt, hogy egyrészt közösen megéljük, másrészt tényleg közös olvasmányként beszélhessünk róla”. (…) A győri irodalomtanár hozzátette mindehhez, hogy a környék egyik legjobb gimnáziumában tanít, ahová elég nehéz bekerülni, és alapvetően jó képességű és érdeklődő diákok veszik körül, így nem tudja, más iskolatípusokban mivel szembesülnek a tanárok.
Qubit