– Általánosítani nem szeretnék, de úgy látom, hogy a legtöbb óvodában a frontális oktatás van. Leülünk, és elkezd magyarázni az óvónő, esetleg egy-egy képet mutat a gyerekeknek, ahelyett, hogy kivinnék őket a természetbe, és ott néznének meg egy virágot, egy állatot. Megmutatja, ő beszél a legtöbbet, a gyerekek pedig ülnek és hallgatják. Nyilván ez nem motiválja őket – mondta Vass Virág. Hozzáteszi: az óvodapedagógus e frontális tevékenységet egy könyv segítségével végzi, abból mutogat. A nyilatkozók természetesen nem en bloc szólnak a könyvek ellen, hanem azt nehezményezik, amikor gyakran a könyv helyettesíti az egyébként személyesen is megtapasztalható, ezért hatékonyabban átadható tudás megszerzésének lehetőségét. Sőt, e célra könyvet is javasolnak.
Tavaly készült el a “Belépő a tudás közösségébe” projekten belül a “A természettudományok lenyűgöző világa – Ovilabor – sulilabor: Érdekes, látványos, tanulságos természettudományos kísérletek gyűjteménye óvodai és kisiskolai foglalkozásokhoz” című kézikönyv a pedagógusoknak. Vass Virág és Vaszil Nóra közreműködtek a kézikönyv kidolgozásában, és részletesen is beszéltek a tapasztalataikról.
“Rettentő nagy motiváció volt a gyerekeknek, amikor azt mondtam, hogy kimegyünk az udvarra vulkánt készíteni. Elsőre azt sem tudták, hogy mi lehet az, de amikor a különböző anyagokat elkezdtük átbeszélni, meglepett, hogy sok mindent felismertek, mert a legtöbb anyagot a háztartásban is megtalálják. Nyilván a legnagyobb látványosság az volt, amikor a láva kitört. Számomra a legnagyobb visszacsatolás, hogy utána a homokozóban is vulkánokat építettek, és az élményeket le is rajzolták” – mesélte Vass Virág.
G7 Podcast