A tsundoku japán kifejezés azokra az emberekre, akik sok olvasatlan könyvet birtokolnak. A “doku” szó utal az olvasásra. A kifejezés első fele pedig a “tsumu” szóból ered, ami a felhalmozást jelenti. Innen ered, hogy a tsundoku az olvasnivalók megvásárlását és felhalmozását jelenti.
A kifejezés már 1879-ben is olvasható nyomtatásban Mori Senzo szerzőtől. Szatirikus mű egy tanárról, akinek sok könyve van, de nem olvasta őket. Bár a kifejezésnek negatív kicsengése van, Japánban nem jár stigmával.
Hasonló kifejezés a bibliomania, amely Thomas Frognall Dibdin 19. századi regényében szerepel. Arra utal, ha valaki nem tud leállni a könyvek vásárlásával. Eredetileg ez egyedi könyvek beszerzésére, pl. első példányokra, illusztrált művek rögeszmés gyűjtésére utalt. Ma már a kifejezés nem jelent megszállottságot, csak szenvedélyes rajongást.
A két szónak hasonló a jelentése, de van köztük különbség. A bibliomania inkább a gyűjtemény létrehozását írja le. A tsundoku pedig utal az olvasási szándékra és az esetleges, véletlenszerű gyűjtésre. Bár szigorúan véve a doku kifejezés a könyveket jelenti, a tsundokut más esetekben is szokták használni. Akár filmek, televíziós műsorok, ruhák vagy internetes játékok használat nélküli felhalmozására. (ref.: Habók Lilla)
BBC