Arra ugyan nincs garancia, hogy a képregényt kedvelők valóban elmélyülnek az irodalom egyéb területein is, és idővel elhivatott olvasókká válnak, abban azonban egyetértenek a kutatásban részt vevő iskolai könyvtárosok, hogy a képregények kiváló olvasásmotivációs eszközök, mert növelhetik a diákok szókincsét, elősegíthetik a vizuális írástudás és a kritikus gondolkodás készségeinek fejlődését, valamint a nehezen olvasókat motiválhatják az önálló olvasásra, miközben továbbfejlesztik az olvasási készségeket is.
A jelenleg reneszánszát élő képregényműfaj az oktatás területén is egyre több figyelmet kap, mivel népszerűsége leginkább az általános- és középiskolás diákok körében töretlen. A tanulmány hongkongi, tajvani, új-zélandi, ausztrál és japán könyvtárosok véleményét vizsgálja a témában.
A képregényeket mindig is az irodalom mostohagyermekeiként tartották számon: felszínes másodosztályú művekként, amelyek gyerekeknek és elmélyült olvasásra nem vágyóknak szólnak. Az elmúlt években – elsősorban a képregényeket adaptáló mozifilmekre és televíziós sorozatokra való tekintettel – a műfaj rendkívüli népszerűségre tett szert, aminek popkulturális hatásai a világon mindenhol visszaköszönnek. Emiatt egyre többen értékelik újra e művek oktatásban és könyvtári ellátásban betöltött szerepét. Ami a könyvtárakat illeti, a képregények remek eszközök lehetnek az olvasás megszerettetésére és a könyvtárhasználat elsajátításának elősegítésére.
A tanulmányban bemutatott kutatás korábbi, kelet-ázsiai iskolai könyvtárosok és intézményeik változását vizsgáló felmérések folytatásaként született. Azok tanúsága szerint – az eltérő oktatási és kulturális hagyományok dacára – a könyvtárosok felismerték a diákok iskolán kívüli rekreációs olvasásának jelentőségét; a képregények is ennek következményeképpen kerültek a kutatók látókörébe. (Hogyan látják a könyvtárosok a képregények oktatásban betöltött szerepét? Hongkong, Tajvan, Japán, Ausztrália és Új-Zéland összehasonlító vizsgálata; ref: Bódog A.)
Humanus