Csökken a könyvtárak használata, igazából nem vagyunk elégedettek magunkkal és választott / felénk helyezett feletteseink tevékenységével. Identitásválságunkban gyakran énvédő mechanizmusokat alkalmazunk. – Szerinted melyeket? (MG)
1. Feldolgozó, szublimáló, kreatív reakció: az konfliktusok, erőszak, depresszív reagálások elől alkotó tevékenységbe, segítő munkába vagy éppen kertecskénk művelésébe (á la Voltaire) fektetjük energiánkat – ugyanakkor növeli a közömbösséget, sorvasztja az emberi kapcsolatokat.
2. Projekció: a kudarcaink és a belőlük fakadó indulataink kivetítése másokra, kisebb-nagyobb csoportokra; önreflexió helyett mások hibáztatása a bajainkért; bűnbakképzés.
3. Hasítás: a műfaj legprimitívebbje; két oldal van, a két tábor, köztük az árokkal: mi és ők, mi és ti, jók és rosszak (az ilyesmit mindkét oldal hozza össze). Fekete-fehér gondolkodás.
4. Azonosulás az agresszorral: többszintes hierarchia nincs meg nélküle: azonosulunk a kis-, közép- és nagyfőnökkel, elfogadjuk, sőt magunkévá tesszük a nézeteit és döntéseit – majd igyekszünk lenyomni azokat a nálunk alsóbb szinteken állók torkán.
5. Reakcióképzés, lereagálás (ellentétbe átfordítás): bár lenézem azokat a feletteseket, akiket a nyakamra ültettek, de csak úgy tudom elviselni az egészet, hogy jó képet vágok hozzá, teljesítem a kívánságaikat, a kezük alá dolgozok, nélkülözhetetlenné teszem magam, kivívva elismerésüket.
6. Tagadás: nem hiszem el azokat az úgymond rágalmakat, melyeket feletteseimről úgymond hordanak össze.
7. Meg nem történtté tevés (undoing): “Igazán nem ártottam senkinek, nem hoztam káros döntéseket, nem jutottam érdemtelenül nagy pénzekhez, amikor még benne voltam a pixisben. Most, hogy már nem vagyok benne, tudom, hogy csak a jó szándék vezérelt legtöbbször. Az utókor majd elismeri, hogy belülről bomlasztottam a rendszert.”
8. Racionalizálás: “Tudom, hogy nem mindig erkölcsös dolgokba vonnak be, de ha nem én teszem meg, akkor mást, rosszabbat találnak a helyemre.”
9. Regresszió (visszaesés egy korábbi életszakaszba): a hierarchikus szervezetekben az utasítások a legmagasabb szintről lefelé haladnak, a hierarchiát alkotó személyek a döntés és a felelősség fölfelé tolásával arányosan “óvodássá” válnak, alárendelődővé, felelősséghárítóvá, önállótlanná, esetleg éppen ordítozóvá és hadonászóvá, gátlástalanul erőszakossá, a beosztottjaikat és kollégáikat bántalmazóvá).
Magyar Narancs