A Nemzeti Galériában nemrég megnyílt kiállításon azt írják Mucha Monaco Monte-Carlo c. reklámplakátja (1897) link mellé: “Nem látvány, hanem azonosulás”. A plakát célja – melyet egy vasúttársaság rendelt meg -, hogy látogatókat toborozzon a városnak. A képen azonban nem vagy csak alig látjuk a várost, a vasutat pedig egyáltalán nem. “Csak” egy vágyakozó idilli hölgyet, kör (teljesség, rulettkerék, vonatkerék?) alakú virágdíszben.
Alphonse Mucha megközelítése emlékeztethet arra a helyzetre, amikor könyvtárunkat igyekszünk a figyelem középpontjába helyezni. Ám az ilyenkor használt klisék – könyvespolc, könyv, olvasás aligha hatnak. Az említett kép abba az irányba terelgethet bennünket, hogy a könyvtárhasználat/olvasás előzményét, vágyát, vagy éppen következményét, eredményét mutassuk be. Mondjuk a nyugodt magabiztosságot, felcsillanó kíváncsiságot? Hitelesebb az is, ha nem közvetlenül a reklám tárgya mutatkozik meg a képen, hanem más nyilatkozik elismerősen róla. Esetünkben az ifjú lány.
A kép kapcsán eszünkbe juthat akár a KIT-ben korábban hivatkozott Genevieve Aliquot egy könyvvel elgondolkozva c. Françoise Gilot-rajz link is, mely az olvasás eredményét tárja szemünk elé. Bár a képen látszik a könyv, a lényeg nem maga a könyv (vagy könyvtár, olvasás…) hanem hogy az ezeket igénybe vevő ember előbbre jut.
Mindez által olyan gondolatra is juthatunk: a könyvtár akkor teljesítheti küldetését, ha nem a könyvtárra, hanem a célcsoport tagjainak céljaira összpontosít, és abból tervezi vissza saját tevékenységét. Mindez persze veszélyes is lehet: rájöhetünk, hogy jelen tevékenységeink egy részére nincs szükség, más dolgokra viszont igen, amiket viszont még nem csinálunk. S ez elsőre valóban riasztó gondolat lehet. Így hát bele sem fogunk a stratégiai gondolkodásba(?)
KIT-információ