Miért féltik kutatók a közpénzen előállított adataikat a nyilvánosságtól?

A tudósok, kutatók és sajnos civil szervezetek elzárkózása a gyűjtött vagy kiperelt adataik közlésétől nem sajátosan magyar jelenség, más országok újságírói, kutatói és szervezetei is szenvednek tőle. Az adatok nyilvánossá tételének megtagadását ilyenkor a kutatók a szerzői jogokkal magyarázzák, hiszen az elvégzett munka és kutatás során keletkezett adatbázis – jogosan – szerzői műnek minősül, így valóban van jogalapja annak, hogy egy kutató ráül az adataira és nem kötelezhető azok nyilvánossá tételére.
Találkoztam olyan esettel, amikor a kutató/adatgyűjtő nem zárkózott el az adatai átadásától, viszont ezért komoly pénzt kért volna cserébe. Ritkább, de szintén előforduló érv, hogy a kutatók azért nem hozzák nyilvánosságra az adataikat, mert szerintük azokat az új felhasználók csak félreinterpretálnák, vagyis ezzel akarják megvédeni a kutatás integritását, nehogy a hozzá nem értő, vagy rossz szándékú emberek “rossz” eredményre, “téves” következtetésre jussanak. Ebben a gyakorlatban annak is lehet szerepe (láttunk erre is épp elég példát), hogy a végén pont a fordítottja derül ki: az adatokat maguk a kutatók interpretálták a felismerhetetlenségig, lényegében hazudtak. Az adatok kiadásának megtagadása mögött tehát a lebukástól való félelem is motiváció lehet.
Ezzel szemben áll az az érv, hogy ezeket a kutatásokat a tudósok közpénzből végezték el, vagyis a kutatási munkáért, az adatbázis előállításáért és az eredmények publikációjáért közvagyonból már eleve fizettünk. Továbbá az adatok kiadásának megtagadása szembe megy a tudományosság ethoszával is, vagyis azzal, hogy ezek a kutatások átláthatóak, ellenőrizhetőek és reprodukálhatóak legyenek.
Meg kell említeni továbbá a kutatók és civil szervezetek méltányolható félelmét is, hogy mások pont az ő adataikat felhasználva kapnak nagyobb figyelmet, illetve aratják le azok presztízsbeli és anyagi gyümölcseit. Ezt azonban ki lehet védeni és meg lehet előzni. Egyfelől azzal (köszönöm a tippet Léderer Sándornak), hogy különféle lincenszekkel látjuk el az adatainkat, amire például a Creative Commons még mindig talán a legjobb megoldás (az Átlátszó által előállított minden szellemi termék így van licenszelve – a szerk.).