A kora újkori morális pánikok számos tanulsággal szolgálhatnak a mostani aggódó szülőknek, de szórakoztató is olvasgatni, hogyan féltették több évszázadon át a szülők gyermekeik erkölcseit a regénytől – attól a műfajtól tehát, amelyet ma kétségbeesetten próbálunk a gyermekeink kezébe visszatuszkolni, hogy ne kizárólag youtubereken nőjenek fel. De hasonlóképpen alakult át a gondolkodás is a hatalomgyakorlásról, ennek az időszaknak a mítoszi alakja Machiavelli – aki nem feltalálta, csak megfigyelte és leírta a nevével fémjelzett politikai viselkedést.
A megoldásaink persze formailag különbözőek, mégis zavarba ejtően hasonlóak lehetnének: újra kell rendszereznünk a tudást, elsősorban a meglévőt aktívan használni; kidolgozni a hitelességnek és az igazságosságnak a korszerűbb fogalmait; felszámolni a rideg hierarchiákat, és lehetővé tenni a társadalmi mobilitást, hogy végül minél többen minél inkább urai legyenek a saját életüknek. A mostani politikai trendek ezeknek épp a tökéletes ellenkezőjét propagálják. Tisztességes és értő embereknek ma nincs más választásuk, mint megpróbálni életben maradni és távolabbi perspektívából kiindulva dolgozni: a munkánk értelmes, akkor is, ha nem hoz gyümölcsöt; a tudásunkat meg kell őrizni, feldolgozni és archívumot képezni belőle, hogy hozzáférhető legyen mindazok számára, akik cselekvőképesebb korszakhoz keresnek útmutatást.
HVG