A Kájoni János Megyei Könyvtár osztályvezetője, Bedő Melinda úgy látja, sok könyvtáros kolléga nem elég határozottan képviseli intézménye érdekeit. Nagy Lászlót idézve úgy vélik: “nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem”. A megyei könyvtár ellátókörzetének nyolc könyvtárából jelezték, hogy nem tudnak működni – könyvtáros hiányában. Az ötven községi könyvtár fele teljesít mindössze olyan alapkövetelményeket, mint rendszeres nyitva tartás, megfelelő fogadótér vagy raktározás. Van, akol a könyvtáros nem selejtezte még le Ceausescu köteteit, mert – úgymond – még nem szóltak neki erről. A helyi szabályozás elavult: gyakran a könyvtáros fizetéséből vonnak le “garanciát” a kezelt állomány értékének függvényében – a megváltozott szabályozás után még 20 évvel is. A falvakban – mint Bedő Melinda mondta – 5-10%-os a beiratkozottak száma, de Csíkszeredában 14%. A látogatottságot azonban könyvtári támogatás és heti rendszerességű programok mellett városi szintre lehet emelni. A megye könyvtári állománybeszerzéseinek 70%-a a városokra koncentrálódik, miközben a városi lakosság aránya 43%. A megyei könyvtár könyvtártámogató programja igyekszik javítani az elosztáson: a községi könyvtáraknak kisebb állományok kölcsönözve segít állományaik frissítésében.
Az osztályvezető kritikus a dokumentumadományokkal kapcsolatban: csak a helyi igényeknek megfelelő minőségű, témájú, fizikai állapotú dokumentumok a kívánatosak. “Fontos, hogy az adományozó megértse a könyvtár szempontjait.”
Hargita népe