Tavalyi 45. számunkban közreadtuk a MKE elnökségének ígéretét, mely szerint nyilvánossá teszik a 2002. decemberben a Szonda Ipsos által készített felmérés eredményét. Nos, negyed év elteltével teljesült az ígéret; a múlt héten meg is jelent az anyag a MKE honlapján:
link (link / Megítélésünkről), két másik érdekes és tanulságos tanulmánnyal együtt: Vélemények a közszolgálatról : a magyar lakosság és a közszolgálati dolgozók körében készült közvélemény-kutatások legfontosabb eredményei (a ‘Vadász-féle anyag’; melyből a KIT-ben már többször idéztünk), illetve: A könyvtáros szerepe a változó társadalmi környezetben : regionális fórumok tapasztalatainak összegzése (erre következő számunkban térünk ki). Megállapítások a 2002-es felmérésből (és -ről):
— A felmérést kis mintán végezték (torzító hatás +-6%), emellett telefonos módszerrel, ami az eredményeket pozitív irányba torzítja. Ugyanis a magasabb végzettségűek — akik inkább könyvtárba járók — nagyobb arányban rendelkeznek vezetékes telefonnal. Vélhetően ennek hatása a közölt irreálisan magasnak tűnő 41%-os könyvtárlátogatási / kölcsönzési arány.
— ‘A fiatalok (18-29 évesek) valamint a diplomával rendelkezők az átlagosnál jóval ‘intenzívebb’ könyvtárlátogatóknak tekinthetők, így körükben 66%-os – szemben az átlagos 72%-kal – a könyvtárba alkalmanként járók tábora. Ugyanakkor a középkorúak, az alapfokú iskolázottságúak és a nyugdíjasok körében a rendszeresen könyvtárba látogatók aránya az átlagtól jóval elmarad.’
— ‘A kutatás eredményei azt tükrözik, hogy az emberek szerint a könyvtáraknak nagy, de nem a legnagyobb szerepet kell kapniuk a kultúra közvetítésében.’
— ‘Az 1996-os adatokhoz képest a könyvtárak és a művelődési házak jelentős presztízs veszteséget értek el, míg a mozikat és a múzeumokat presztízs emelkedés érte.’
— A könyvtárosok megbecsültsége 1996 óta a 100 pontos skálán 6 pontot esett vissza, mely eredménnyel a felsoroltak között a leggyengébb. (A közelmúltbeli közszolgálati felmérés során a hivatások más sorát vették alapul, ezért a két felmérés egymással nemigen vethető egybe.)
— ‘A megkérdezettek több mint harmada (37%-a) az első vagy a második leginkább támogatandó intézményként említette a könyvtárakat, de meg kell jegyeznünk, hogy ez az adat 6 évvel ezelőtt 46% volt.’
– Mindenképpen örömteli, hogy több mint egy évnyi halogatás után a szakma megismerheti e felmérés eredményét. Érdemes átgondolni, hogy az 1996 és 2002 közötti romlás milyen politika következménye, és levonni azokat a következtetéseket, amelyek megakadályozhatják a tévedések megismétlődését. (MG)