Mélyrepülés a társadalom és az emberi természet legsötétebb bugyraiban – ezt kínálják a tizenéveseknek szóló kortárs “tabukönyvek”.
Az effajta regényeiket külön emblémával – a Tilos az Á Könyvek Vészkijárat, a Kolibri pedig Magasfeszültség felirattal – is ellátták. “Nem lehet finomkodni a mai gyerekek előtt, az igazán jó kamaszkönyvek úgy lavíroznak a sokkolás és a hétköznapi banalitások között, hogy azért a legdrámaibb pillanatokat igyekeznek viccel oldani” – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogász. “Nagyjából kilencéves korban lesz az olvasás örömszerzés, akkortól már nem mindenben a szülő az első számú referencia, előtérbe kerül a kortársaknak való megfelelés” – teszi hozzá a szakértő. Szerinte az amúgy is konfliktusokkal terhelt korban a könyv jó kommunikációs felület a szülő és a gyermek között. Nem feltétlenül az élet nagy dolgait kell azonnal feszegetni, de az ilyen beszélgetések során könnyen kiderül, mi foglalkoztatja a kamaszt – hangzik a szaktanács. Manapság kezd elmosódni a határ a felnőtt- és a kamaszkönyvek között; a Harry Potter vagy A Gyűrűk Ura erre kiváló példa.
Hitviták folynak arról, mi a jobb: ha a kamasz sokat, akár jórészt silány fantasyt, vagy ha kevesebb, de színvonalas könyvet vesz a kezébe. “Az olvasás senkinek sem árt, nem baj, ha kevésbé minőségi könyvet választ a gyermek. Olyan, mint amikor a felnőttek ponyvát olvasnak: elszórakoztat, majd elfelejti az ember. Viszont az olvasás szokássá válhat, ami élethosszig megmarad” – érzékelteti a lényeget Gyurkó Szilvia. Sok irodalomtanár mégis nehezményezi, hogy a tizenévesek falják az egy kaptafára íródott fantasykat és az együgyű szerelmes regényeket. “Egyszer feladtam a végzőseimnek, hogy tartsanak kiselőadást az Alkonyat-sorozat mondanivalójáról, hát elég kudarcosra sikerült a vállalkozás” – meséli az egyik elit gimnázium pedagógusa.
HVG 43. sz. (regisztrációval)