Kritikát írt Braun Róbert, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing Intézetének docense a BKK szerdán nyilvánosságra hozott új logóiról. ‘Sajnos a BKV és annak vezetése még mindig a kommunizmusban él. Azt hiszik, hogy a cég logójának lecserélésével, a szlogen megváltoztatásával egy jobb, használhatóbb, szerethetőbb tömegközlekedési cége lesz a városnak. Pedig nem. Nem az új szlogen, és az új logó fogja kihúzni a szarból a BKV-t, hiába adnak ki ilyen célokra felelőtlenül több millió forintot. Egyébként minek van a BKV-nak marketing osztálya, ha egy 4 szavas szlogent nem képesek maguktól kitalálni? Minek erre pályázatot kiírni, minek ezért fizetni?’ — ezt nem én írom, hanem Király Dávid, hivatalos BKV-figyelő, nem ma, hanem négy évvel ezelőtt. Akkor minden rossz volt, azóta minden jobb, a BKV-Figyelő is szinte csak örömteli eseményekről és elégedett utasokról tud beszámolni.
Új logója van a BKK egyes közlekedési csatornáinak. Az új emblémák tökéletesen megfelelnek annak az elvárásnak, amit egy küldetéses politikai kinevezett (lásd Böszörményi Nagy Gergely félelmetes interjúját a Kreatívban) megfogalmazhat. Dizájnerek, alkossatok remekműveket! És tényleg: a logó mai, igényes, van benne ötlet, erő, sőt, valamiféle harmónia is. Tényleg. Ez a jó hír. A rossz az, hogy ész és értelem nincs benne. Elmagyarázom.
A jel a mai világban nem önmagában áll, hanem — Gergellyel szólva egy identitás-ökoszisztéma része. Egyszerűbben: a jel eszköz, annak a stratégiának az eszköze, aminek segítségével közösséggé formáljuk a márkához kötődő vagy köthető individuumok végtelen számát. Vagyis nem elég vonzó, szép, üzenetet megfogalmazó jelet készíteni, annak illeszkednie kell valami nagy egészbe. Nem a résznek kell harmonikusnak lenni, hanem az egésznek.
Kreatív