A közelmúltban elhunyt Horváth Tibor cikkei, munkái közül számos érhető el elektronikusan is. Nemegy közülük annyira időszerű, hogy megéri őket rendszeresen felidézni, megkérdezvén parafrazeálva: ment-é a könyvtárosok által a világ elébb? Rá emlékezve egy több mint 20 éve kijegyzetelt anyagot szedtem elő: Neuralgikus pontok a szakkönyvtárügy működésében (TMT 1989/11.) Néhány gondolat Horváth Tibortól — 22 év távlatából:
– A szaksajtóban ‘a hivatásunkat ellepő amatőrök magasabb posztjuk kötelező penzumaként írnak’.
– ‘A könyvtárakban mintha észre sem vették volna, mi zajlik a világban. Külső szemlélők vagyunk, mint egy színházi előadás nézői, mint akiknek nincs közük a cselekményekhez. … Nem politizálásra szólítok fel, hanem hogy végezzük végre dolgainkat.’
– ‘A hálózat … nem lesz a könyvtárügy vezető szervezeti elve. Helyette a természetes kapcsolatok és a tartalmi függőség nyomán spontán alakulnak magasabb, több könyvtárat összefogó szervezetek.’
– Az elmaradottság legfőbb oka a központi szolgáltatások elmaradottsága.
– ‘A fiatalabb korosztályban nem tudott kiválasztódni egy kreatív, alkotó, szakmai közgondolkodást és tudást erősítő réteg. … a kívülről beáramló dilettantizmus fékező hatások nélkül élhette ki magát. … Mindez keményen megtépázta a szakma önbecsülését, s olyan kisebbrendűségi érzés hatalmasodott el, amely felülről, a vezetésből eredt. (Nem a más diplomások gyakori alkalmazását ellenzem. Sőt…) A másik mulasztást al ‘elmaradt haszon’ fogalmával lehetne értelmezni.’ (válogatta: MG)
Tudományos és Műszaki Tájékoztatás