A próbavásárló valójában titkos ellenőr — Magyarországon tízből kilencen bizonyára ezt a meghatározást adnák, mondván: ilyen módszerrel éri tetten a számlaadást elmulasztó kereskedőt az adóhatóság ellenőre, a súlycsonkító hentest a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség munkatársa. De a próbavásárlás nemcsak a hatóság, hanem a piackutató cégek eszköze is lehet. Bár a nemzetközi marketingszakkönyvek a múlt század negyvenes éveinek amerikai leleményeként tálalják az álcázott megfigyelők bevetését, a módszer akár az álruhában igazságot osztogató Mátyás király nevéhez fűződő hungarikum is lehetne.
Az álruhás megfigyelés terepei a lehető legváltozatosabbak. Nagy-Britanniában például a Keresztény Kutatási Szervezet 13 ‘próbavásárlót’ küldött két közép-angliai település templomaiba. Feladatuk az volt, hogy a nyájhoz csatlakozó új hívőként értékeljék, milyen szívélyesen fogadják őket, és hogy mennyire spirituálisak az istentiszteletek. Magyarországon a kereskedelmi és vendéglátó-ipari megrendelőkön kívül a gyógyszeripar ad rendszeresen munkát a próbavásárlóknak. A gyártók mindenekelőtt arra kíváncsiak, mit tudnak a patikusok az ő termékeikről, ajánlják-e azokat a vásárlóknak. Az is lehet vizsgálati szempont, hogy mindezt kérdés nélkül teszik-e, vagy némi noszogatásra, és tudnak-e válaszolni a szer mellékhatásait, együtthasználhatóságát, hatékonyságát firtató érdeklődésre.
HVG (júl. 21., regisztrációval)