A könyvtárak ellentmondásos kommunikációjáról — a használók ne tartsák szentnek a könyvtárat!

‘Mindenkit szeretettel várunk könyvtárunkban’, Munkatársainkat az Önök szolgálatára képezték ki’, ‘A könyvtár biztonságos, hívogató hely’, ‘Szeretnénk, ha használná a könyvtárat’, ‘A könyvtárnak van helye az internet korában is’ – hallhatjuk, olvashatjuk gyakran a könyvtárak kommunikációjában. A használó is szembesülhet ezekkel, de azzal is, hogy a könyvtárba belépve a könyvtárost pult mögött (vö.: fizikai korlát) találja, s éppen másfelé néz. A könyvtárakban gyakran látszik, hogy kis költségvetésből gazdálkodik, ugyanakkor az is, hogy hiány van az épület és belső berendezés szebbé, vonzóvá tételéhez szükséges tudásban, igyekezetben is.

A könyvtárak buzdításai is ellentmondóak:
– töltsd nálunk a délutánt – de ne hozz be ételt.
– Naprakészek vagyunk a technológiában – de hagyd kint a mobiltelefont!
– Használd dokumentumainkat – de ha késésben vagy, nem vihetsz ki semmit.

Persze, persze, van logika e szabályokban, ám van ezeknek használóbarát megfogalmazása is. A pirossal áthúzott mobiltelefon-piktogram helyett: ‘Kérjük, hogy telefonbeszélgetéseit ez előtérben intézze’. Ugyanaz a gondolat – ellenkező oldalról: ne hagyjuk, hogy az emberek szentként kezeljék a könyvtárat (szent = kivonva a profán használatból). A könyvtár megújulása érdekében nézzük magunkat új szemmel. Béreljünk fel ‘titkos vásárlókat’, és tegyünk le arról, hogy megváltoztatjuk használóinkat. Ehelyett mi formáljuk át kommunikációnkat – például a tiltások kínálattá formálásával. (ref.: MG)

A blogger fényképeket is mutat amerikai könyvtárak ellentmondásos könyvtári kommunikációjáról, de hazai példákért sem kell messzire menni. – Vagy 15 éve az OSZK-ban az asztalokra helyezett nagy kockákon közlekedési táblára emlékeztető vastag, piros keretekben piktogramokon volt látható: enni, hangoskodni stb. még pl. a folyosókon, lépcsőfordulókban is tilos. Szerencsére elmúlt már ez az idő. Akkor persze, mikor a kockák megkérdőjelezése is otrombaságnak számított, nem reméltük, hogy ily hamar. S elgondolkodhatunk: lehet, hogy a most még könyvtári szent tehénnek tartott dolgokon 10 év múlva már csak mosolygunk? (MG)