A világ számos országában felnőttek milliói rajonganak a képregényekért. A nagy klasszikusok között van vagyonokat érő, cannes-i nagydíjas, de olyan is akad, amit a világ legjobb regényei között tartanak számon. Míg Nyugat-Európa városaiban megszokott látvány, ha egy jól szituált fiatalember munkába menet képregény-olvasással üti el az időt a vonaton, addig nálunk még mindig kicsit furán néznek arra, és minimum infantilisnak tartják azt, aki túl a harmincon netán Asterix és Obelix kalandjait olvasgatja, vagy épp egy kiválót mangát forgat átszellemülten.
Még emlékszem, gyerekként mi is faltuk a megboldogult Kockás újság képregényeit. Bátyám a csupa izom Rahan történeteiért, én inkább Pif és Herkules vicces sztorijaiért voltam oda. Aztán mi is felnőttünk, a Kockás is megszűnt, és szép lassan elfelejtettük kedvenc képregényhőseinket. Néhány éve azonban ismét felfedeztem a rajzolt történetek fantasztikus világát, és azóta is lelkes rajongójuk vagyok. Ma már magyarul is egyre több képregény jelenik meg, amelyekben a könyvesboltok és a könyvtárak is kezdik végre meglátni a fantáziát. S hogy a képregény sokkal több, mint kötelező olvasmányok lebutított változata, arra álljon itt három kiváló példa. Egy lassan kultképregénnyé váló remekmű és két igazi klasszikus.
Nők Lapja Café