1. Leginkább: lássuk meg a saját erőnket!
– Az eddigi hozzászólókat olvasva – Koreny Ágnes rendszerszemléletű pontjaitól Monok István kőkemény igazgatási javaslatain át Farkas Ferencnek a hálózat valós helyzetét és a szolgáltatások marketingalapú láthatóságát hangsúlyozó felvetéséig – egyértelművé vált: a szakma pontosan látja a problémákat és a kiutat is. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnökeként olyan alapvető, mégis sokszor háttérbe szoruló szempontra szeretnék fókuszálni, amely nélkül sem a bérrendezés, sem a strukturális reformok nem hoznak tartós sikert.
Ez pedig így hangzik: mi, könyvtárosok, lássuk meg és tudatosítsuk végre a saját valós erőnket! Lássuk világosan: a hazai könyvtáros társadalom végletesen túlterhelt. A mindennapi túlélésért folytatott küzdelem, a bürokratikus adatszolgáltatások és a napi rutin feladatok sokszor gúzsba kötik a kreativitást, és elszívják az energiát az innovatív, stratégiai gondolkodástól. Ugyanakkor a fenntartókkal való viszonyunkat is gyakran beárnyékolja a nehéz gazdasági helyzetből fakadó pénzügyi függőség. Túl sokszor tekintik a kultúrára szánt forrásokat felesleges kiadásnak, és túl sokszor ütközünk meg nem értettségbe. Ezen kell radikálisan változtatnunk!
2. A könyvtár nem raktár, hanem társadalmi motor.
– A változást azzal kell kezdenünk, hogy hogyan tekintünk magunkra és a hálózatunkra. A könyvtár már régen nem a könyvek és dokumentumok passzív kölcsönzőhelye. A modern könyvtár egy lüktető, nyitott közösségi tér. Olyan hely, amely:
– befogadja a magánszemélyeket, a civil csoportokat és a kisközösségeket.
– a nevelési-oktatási intézmények legaktívabb, egyenrangú stratégiai partnere.
– garantálja a digitális felzárkózást, hidat képezve az online világ és a társadalom legszélesebb rétegei között.
– az aktív kultúraközvetítés legelkötelezettebb, legkiterjedtebb intézményrendszere minden egyes településen.
A politikai döntéshozóknak és a fenntartóknak is meg kell érteniük ezt az új valóságot. Nyitottá kell válniuk ezekre a lehetőségekre, és fel kell ismerniük, hogy a könyvtárban az aktív kultúraközvetítés legstabilabb bázisa áll rendelkezésükre.
Ma már nem az a kérdés, hogy olvasnak-e még az emberek.
A valódi kérdés az: hogyan tudjuk a legmagasabb hatásfokkal, a legkorszerűbb módon igénybe venni a könyvtári hálózatot a valódi kultúraközvetítés érdekében?
3. Építkezzünk stabil alapokra!
– Ez a szintlépés persze tőlünk, könyvtárosoktól is komoly változást követel. Nyitottá kell válnunk a folyamatos megújulásra, és radikálisan fejlesztenünk kell a digitális szolgáltatások iránti felkészültségünket. Nem a semmiből kell építkeznünk: megvannak a szilárd alapjaink. A 2000-es évek hatalmas szakmai vívmánya, a könyvtári minőségirányítási szemlélet bevezetése és a Könyvtárellátási Szolgáltatási Rendszer (KSZR) kidolgozása olyan máig ható, strukturális sikertörténetek, amelyek bebizonyították, hogy képesek vagyunk országos szinten, egységesen megújulni.
Az előttünk álló – nagyrészt szemléletbeli – változásokat pontosan e jól bevált, minőségorientált és hálózatos alapokra kell építenünk. Merjünk előlépni a “szerény kultúrmunkás” szerepéből! Mutassuk meg a döntéshozóknak és a társadalomnak, hogy a könyvtár nem a múlt őrzője, hanem a jövő záloga. Ha mi magunk végre meglátjuk és képviseljük a saját erőnket, a környezetünk is el fogja ismerni azt.
Tőzsér Istvánné