A közelmúltban tanúi lehettünk annak, hogy a társközgyűjteményi terület képviselői a megújulásra készülnek, érdekképviseletüket átszervezik, és szakmai koncepciót készítenek.
A KIT-ben jeleztük 2 hónapon belül:
– Kihívások és elvárások a magyar múzeumi rendszerrel kapcsolatban – Vitaindító felhívás link
– A múzeumi szakemberek kézbe vették saját ügyüket! Dolgoznak helyzetük javításán link
A minap pedig az alábbi cikk jelent meg: Múzeumi rendszerváltást, de ne csak Budapesten! Vidéken is! link . A cikk taglalja a múzeumok jelenlegi – gyakran abszurd és tarthatatlan – helyzetét, és az előrelépési lehetőségeket. A Válasz Online cikke természetesen ismeretterjesztő szintű, mindemellett érdemes könyvtáros szempontból is átolvasni – számos párhuzamot találhatunk benne.
Néhány kiragadott megállapítás:
– A megyei hatókör fogalma lassan kiüresedett, a földrajzi területhez tartozó kisebb intézmények önálló felelősségi köröket kaptak.
– Sok esetben pályázati források megszerzése és saját bevételek megteremtése tölti ki az intézmények mindennapjait.
– A túlterheltség, alulfinanszírozottság és az aránytalanságok ellenére a városok és a vidéki térségek kulturális életében meghatározó szerepet töltenek be ezek a múzeumok.
– Jellemző az erős kontraszt a múzeum látható része és a szakmai munkát biztosító háttér között: a látogatói terek kifogástalan állapotban tartása alapvető érdek, az állományvédelmi szempontból fontos területekre, raktárakra is egyre több figyelem irányul, de a lehetőségek már jóval szűkebbek; a sor végén pedig a munkatársak mindennapi munkakörnyezete található, ahol olykor nagyon méltatlanok a körülmények.
– A nyíregyházi Jósa András Múzeum története gyakorlatilag szinte az állami ellehetetlenítés példája.
– Bár tudatosan erősítették a múzeumpedagógiát, “Sok esetben egy olyan elvont ideával dolgozunk a látogatót illetően, ami már nagyon elszakadt a valóságtól. Specializáltabb látogatóméréseket kell végeznünk, mert azt érzem, hogy elveszítjük a közönséget.”
– Sok múzeumi szakember érzi kilátástalannak azt a hivatást, amire feltette az életét.
A megoldásokkal kapcsolatos vágyak között:
– Első helyen szerepel az erősebb állami szerepvállalásra épülő, koordinált kulturális finanszírozási modell kialakítása- az intézményvezetői kinevezési gyakorlat olyan irányú finomhangolása is, amely nagyobb hangsúlyt helyez a szakmai előéletre.
– Bár a központosítás mindig nagyon kritikus folyamat (…), egyes területeken területek, ahol kimondottan segítséget jelenthet, ha van egységes kapaszkodó, pl.: központi nyilvántartási rendszer vagy a mobilraktári rendszer.
Válasz Online