Egyre kevesebb a könyvtári informatikus ám egyre gyorsabban változik a könyvtári infrastruktúra. Az egyedi fejlesztések csökkentik a könyvtárak versenyképességét: az olvasónak másképpen kell keresnie a különböző könyvtárakban, az egyik helyen megtanult keresési stratégia nem feltétlenül használható máshol. A fiatalok NEM szeretnék megtanulni a keresőt, ha nem látják át azonnal, elmennek máshova.
Sokat könnyítenének a helyzeten a központi B2B2C szolgáltatások (azaz olyan szolgáltatás, melyet egy (üzleti) szolgáltató állít elő egy másik, könyvtár számára, hogy az végfelhasználók számára kínálja link ). Mindez egységesebb, rentábilisabb (egyszer elkészített, sokhelyütt használt) és szabványosabb szolgáltatáshoz vezet. E modell alkalmazására számtalan példa van különböző országokban pl. e-dokumentumok szolgáltatására. De ugyanígy használható a dokumentumfeldolgozásban is. Ám a központi szolgáltatások használatához előbb a saját szolgáltatásokat kell egységesíteni. Alapvető lenne egy központi beszerző és feldolgozó szolgáltatás, ahonnan a dokumentum teljesen felszerelve, a katalógusba érkezne meg. Ilyen szolgáltatással legalább 30 éves lemaradást pótolhatnánk.
A jelenlegi dokumentumfeldolgozás során a könyvtárak átveszik a rekordot a MOKKA-ból, a “felesleges” mezőket kitörlik; azokat melyeket nem használnak (hogy az olvasóikat ne zavarja). Így szinte nincs két könyvtár azonos leírással. A tárgyi feltáráshoz (tárgyszavazás) a közkönyvtárak a köztauruszt használják, de legtöbb helyen begépelve a szabad tárgyszónak a köztaurusz vezérszavát (main heading), különböző könyvtárakban más tárgyszavakat. Máshol a LC tárgyszavakat használnak lefordítva, de nem egységesen. Olyan is van, ahol MESH tárgyszavakat használnak, de az intézet, ahol fordítani kellene, nem rekordokat készít, hanem szólistát. Az ETO használata sem egységes. Van, ahol ki is törlik, van, ahol “új” ETO-t használnak, máshol a régit. Néhány helyen RDA mezőket is használnak a katalógusban, de a könyvtárak többségében nem tudják, az mire jó. Mindez rengeteg pénzbe kerül a forráshiányos könyvtárügyben.
Az olvasói katalógusok indexelése és adattartalma sem egységes, különösen a digitális szolgáltatások terén kellene egységesítenünk. A szabadon elérhető klasszikusok elektronikus változata sem elérhető mindenütt. Továbbá fontos lenne egységes olvasójegy is. Ez nem jelentene mindenhova automatikus beiratkozást, de nem kellene újra minden könyvtárban ellenőrizni a személyazonosságot.
– A témáról bővebben: a MKE vándorgyűlés KIT-kocsmájában, jún. 25-én este. Készítsd a kérdéseidet!
Balázs László