Kompromat: akkor igazán jó, ha soha nem kerül nyilvánosságra

Tanulmányaink és gyakorlatunk során szinte kivétel nélkül olyan információval találkozunk, amely nem-pozícionális, azaz csak megosztva értékes. Ezzel szemben a pozícionális információ veszít értékéből, ha megosztjuk (pl. a tuti biztos jövő heti nyertes lottószámok). De van ennél speciálisabb információ is… (MG)

A kompromat szó eredete egészen az 1930-as évek szovjet titkosrendőrségi zsargonjáig nyúlik vissza. Az NKVD, majd később a KGB módszeresen gyűjtötte a kompromittálásra és zsarolásra alkalmas anyagokat. Ezek között akadtak valós információk és gondosan manipulált, hamisított dokumentumok is – bűncselekményekről, házasságtörésekről, titkolt viszonyokról.
Az igazán jó kompromat soha nem kerül nyilvánosságra – az ereje éppen ebben rejlik. Abban, hogy a megzsarolt félnek hinnie kell: ha kiegyezik, ha végrehajtja zsarolói utasítását, akkor biztosan elkerüli a megszégyenülést.

Nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy Orbán Viktor jelentett a Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnökségének. Ahogy azt sem tudom, hogy az erre utaló, időről időre fel-felbukkanó iratok valódiak-e. Azt azonban sikerült rekonstruálni, hogy aki ilyen iratok birtokában volt, az ütőkártyaként tudta használni őket, és az első Orbán-kormány idején vissza tudta velük zsarolni magát a katonai titkosszolgálat élére.

Vlagyimir Putyin szentpétervári körének egyik FSZB-s tagja pedig azt állította egy magyar barátjának: ugyanezek az iratok Moszkvában is megvannak. Orbán Viktor azonban az évtizedek során mindig következetesen tagadta, hogy az őt célzó beszervezési kísérletek sikerrel jártak volna.