Fjaerland 1996-ban lett Norvégia első könyvvárosa. A falunak ma is csak körülbelül 300 lakosa van, mégis 150 000 könyvet őriznek itt, vagyis minden lakosra jutna ötszáz. Több a könyv itt, mint régi otthonom, Marosvásárhely lakossága – és pont úgy “élnek”, mintha lakosok lennének. Mindenhol ott vannak. Régi istállókban, garázsokban, a régi banképületben, a postán, a kompváróban, és persze kültéri polcokon is, a házak külső falain, ahol a könyvek a fjord felé néznek. A választék végtelen: norvég és angol irodalom, művészeti albumok, gyerekkönyvek, régi térképek, antik darabok, és olyan témák, amelyekről nem is gondolnád, hogy valaha könyv született róluk. Sok helyen önkiszolgáló rendszer működik: leveszed a könyvet, bedobod a pénzt egy kis fémdobozba, vagy telefonos applikációval fizetsz. Ez a fajta bizalom nagyon norvég, és valahogy nagyon megnyugtató.
A könyvváros nemcsak kulturális különlegesség, hanem közösségi projekt is. A helyiek, önkéntesek és kulturális szervezetek együtt tartják életben. A könyvek önmagukban nem tartanának el egy falut, de a könyvváros különlegessége is lendített a turizmuson: jönnek a könyvrajongók, a fjord- és gleccsertúrázók, a fotósok, és azok is, akik csak csendet keresnek. Fjaerland ma már nemcsak egy falu, hanem élmény, hangulat, történet. (Norvégiai mindennapok)
Kis angol nyelvű videó a témában: link
Norvégiai mindennapok